Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

Mindannyian tanultuk az iskolában, hogy az Alföld területét évmilliókkal ezelőtt tenger borította. Így volt ez Szolnok térségében is, de a termálkutak geofizikai szelvényein az is látszik, hogy a mélyebb vízi időszaknak az alsó-pannon végén egy jelentős energiájú ősfolyó vetett véget, amely egyrészt homokos hordalékával feltöltötte a környéket, másrészt a tengervizet fokozatosan felhígította.

Az 1960-as években 5-6 termálkút is ezekre a homokrétegekre települt – a legismertebb a Damjanich uszodáé volt – ezért régóta tudjuk, hogy a jelentős hígulás ellenére (8000-13000 mg/l) még mindig itt tárolódik a környék legjobb gyógyvize.
Évtizedek óta vártuk, hogy ezt az üledéksort ne csak régi dokumentációkból ismerhessük, és ez most megadatott azzal, hogy a tiszaligeti focipályán pont erre a homokra fúrtak le egy 1030 m-es termálkutat.
A kút jelentős mennyiségű (kb. 2500 liter/perc) termálvizet adott a Pannon-tengert végleg feltöltő apró-szemcsés homokból, melynek fedőjében ettől kezdve már csak édesvízben lerakódott üledékek találhatók (lásd. térkép).
De melyik ősfolyó üledéke lehet ez a homok, mely a Cegléd-Zagyvarékas-Szolnok vonalon végig jelentős vastagságú és vízadó képességű? Nehézásvány vizsgálatot végeztettünk a kérdés eldöntésére, mely egy ÉNY felől érkező ősfolyót bizonyított, közelebbi megnevezés nélkül.
Tekintettel arra, hogy ilyen szemcseméretű, vízadó képességű homokréteget csak nagyobb folyó képes létrehozni, leginkább az ős-Dunára gondolhatunk, mely aztán még évmilliókon át itt maradt Szolnok térségében, és csak a jégkorszak közepén tűnt el végleg.