palyazat_fooldal

Magyarország

Gyengénlátóknak

Vízhiánykár-elhárítási gyakorlat a Közép-Tiszán

Szimulált, ám nagyon is valósághű időjárási helyzetben állt helyt a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság érintett szakembergárdája a napokban megtartott védelmi gyakorlaton. Az elképzelt szituáció szerint a szélsőségesen magas hőmérséklettel párosuló tartós aszály és a jelentős párolgási veszteségek miatt fokozott vízhiány alakult ki a térségben, így a vízkészletek megőrzése érdekében megtett intézkedések ellenére szükségessé vált a Körös-völgyi vízpótlás korlátozása. A gyakorlat részeként tömeges halpusztulást is előidézett a hőhullám, ezért vízminőségi kárelhárítás is zajlott.

 

A szcenárió szerint júniusban az ilyenkor megszokott csapadékmennyiség mindössze tizede hullott le mind a Felső-Tisza, mind pedig a Közép-Tisza vízgyűjtőire, miközben a napi átlaghőmérséklet 26-29 fokot tett ki, 35 feletti maximumokkal. A térségbe áramló igen száraz levegő rendkívül súlyos, illetve súlyos mértékű aszályt okozott, a napi párolgás pedig elérte a 6 millimétert. A tiszai vízállások fokozatosan csökkentek, megközelítve az eddig mért legalacsonyabb szinteket, a vízhozamok ugyancsak töredékét tették ki a sokéves havi átlagértékeknek. A Tisza-tóban tárolt vízkészlet a hőség és az elégtelen vízutánpótlás miatt 165 millió köbméterre apadt.
A védelmi gyakorlat során, a hidrometeorológiai előrejelzések ismeretében, még a védekezést megelőzően a Tisza-tó nyári duzzasztási szintjét 10 centiméterrel, 735+-5 centiméterre emeltük, továbbá megtörtént a Nagykunsági-főcsatorna I. bögéje, valamint keleti-ága vízszintjének növelése is. (A Tisza-tó vízszintjének emelése ténylegesen is szükséges volt, aminek a végrehajtása június 26-ára befejeződött.) Ezt követően a legmagasabb, III. fokú vízhiánykár-elhárítási készültség lépett életbe Kunhegyes, Kisújszállás, Karcag, Cibakház és Mezőtúr térségében, az Országos Műszaki Irányító Törzs pedig elrendelte a meder- és tározókapacitások, valamint a veszteség nélkül átvezethető szabad vízkészlet térségenkénti felmérését, a szükséges és lehetséges vízpótlási módozatok ütemezésével együtt. Ezzel párhuzamosan megtörtént a felkészülés a tiszalöki és kiskörei vízerőművek zsinórüzemre való átállására is.  Annak érdekében, hogy a megnövekedett térségi vízigényeket biztosítani tudjuk, indokolttá vált a Körös-völgyi vízátvezetés II. ütemű csökkentése. Ennek eredményeként a Tisza-tó Abádszalóki-medencéjéből kiinduló Nagykunsági-főcsatorna nyugati és keleti-ágán keresztül együttesen másodpercenként 16 köbméter helyett csak 8 köbméter Tisza víz jutott a Hortobágy-Berettyóba és a Hármas-Körösbe. Miután ez is elégtelennek bizonyult, következett a III. fokú vízkorlátozás, ami a vízátvezetés teljes megszüntetését jelenti.  (Éles helyzetben legutóbb 2015. augusztusban és szeptemberben volt szükség a Körös-völgyi vízátvezetés korlátozására, de csak a legenyhébb ütemben.)  
A gyakorlat részeként a szajoli Tisza-holtágon rendkívüli méreteket öltő halpusztulásról érkezett jelzés, ezért III. fokú vízminőségi kárelhárítás keretében mielőbb gondoskodni kellett a holtág ökológiai vízpótlását lehetővé tevő berendezések telepítéséről és üzemeltetéséről.