Magyarország

Másfélszeresére nőtt az agrárium térségi vízigénye

Az Alföld középső vidékein a nyár folyamán gyakran tapasztalt csapadékhiány miatt az átlagos időjárású évekhez képest idén másfélszer több vizet használtak fel a KÖTIVIZIG hatásterületén gazdálkodók. Az igazgatóság azonban az előrelátóan betározott vízkészleteknek köszönhetően maradéktalanul ki tudta elégíteni az öntöző, rizstermesztő és haltenyésztő agrárvállalkozások vízigényeit.

A tavaszi és nyári hónapokban a térségünkben kialakult aszályos periódusok jelentősen megnövelték a mezőgazdaság vízszükségletét. Az átlagos időjárásúnak tekinthető 2011-es esztendő első 8 havi 46 millió köbméteres igényével szemben idén augusztus végéig 70,5 millió köbméter vizet használtak fel a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén a gazdák. A víz szétosztásában a főszerepet ezúttal is a Nagykunsági-öntözőrendszer (51,6 millió köbméter) játszotta, amit a Jászsági-főcsatorna (9 millió), a Gástyási (5 millió) és a Tiszafüredi (4,4 millió) öntözőrendszer követett.
A térségi vízátvezetés és az ökológiai vízpótlás volumene ugyancsak meghaladta az átlagos 2011. évi értéket, amely a csatornák kihasználtságát tovább növelte. E célokra augusztus 31-ig 204,8 millió köbméter vizet juttattunk, ami 16,1 millió köbméterrel több, mint az ebben az időszakban szokásos. Így a Hortobágy-Berettyóba 160,8 millió köbméter, közvetlenül a Hármas-Körösbe 21,7 millió, a Millér-főcsatornába 21,1 millió, az Alcsi-Holt-Tiszába pedig 1,1 millió köbméter vizet vezettünk át a Tiszából.
A szeptember 13-i felmérés szerint az igazgatóság rendelkezésre álló, dinamikusan megújuló vízkészlet augusztus végéhez képest, a lehullott csapadéknak köszönhetően 210,29 millió köbméterre emelkedett, amelyből 178 millióval részesedett a Tisza-tó, 13,1 millióval a Nagykunsági- és a Jászsági-főcsatorna, 13,6 millióval a jelentősebb holtágak, a fennmaradó mennyiséget pedig vízvisszatartásra alkalmas, illetve kettős működésű csatornák, és kisebb tározók fogadták be.
A gravitációs vízpótló útvonallal rendelkező holtágak vízfrissítése továbbra is biztosított, jellemzően a maximális üzemvízszint tartása történik. A gravitációs vízpótlási lehetőséggel nem rendelkező holtágak viszont apadnak. A Szajoli- és a Tiszakécskei-Holt-Tisza, a Tehenesi- és a Halásztelki-Túrtő-Harcsási Holt-Körös, valamint a Malomzugi Holt-Zagyva szintje már alatta marad az üzemvízszintnek. A Gyova-Mámai- és a Tiszaugi-Holt-Tisza vízállása pedig az ökológiai vízszint alá csökkent.