Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

Fél évszázaddal ezelőtt a tavasszal lehullott jelentős mennyiségű és intenzitású csapadék hirtelen nagy áradásokat okozott a Felső-Tisza vízgyűjtőjének összes vízfolyásán, szinte mindenütt a korábbi maximumokat meghaladó vízállások születtek. A Tiszán három, a Körösökön pedig négy nagy árhullám vonult le néhány hét alatt. A minden addiginál magasabb – 909 centiméteres – tetőző vízállást 1970. május 30-án érte el a szőke folyó Szolnoknál. A Tisza ezt a rekordot közel három évtizeden át tartotta a Jászkunság székhelyén.

1969 késő őszén a hosszú száraz időszakot nedves periódus váltotta fel a Tisza vízgyűjtőjén. November végétől az átlagnál jóval több csapadék hullott, s ez a trend folytatódott 1970 első félévében is. A csapadékból és a hóolvadásból származó több kisebb árhullám után a március végi esőzés hatására egy jelentős árhullám indult el a Felső-Tiszán, ezért április 1-től készültség elrendelésére volt szükség a Közép-Tiszán is. Ez az ár április 15-16-án tetőzött Szolnoknál 824 cm-rel, amit rendkívül lassú apadás követett. A május 17-én meginduló újabb áradásig – 31 nap alatt – a folyó Szolnoknál mindössze 115 cm-t (!) apadt.
Május 9-17. között rendkívül nagy mennyiségű csapadék, a sokévi havi átlag mintegy háromszorosa hullott le a Felső-Tisza vízgyűjtőjére. Ennek hatásaként sorra dőltek meg a folyók vízállásrekordjai: május 14-én a Tisza Tiszabecsnél 680 cm-rel (LNV: a vízmércén előfordult legmagasabb vízállás + 107 cm), a Túr Garbolcnál 640 cm-rel (LNV + 80 cm), a Szamos Csengernél pedig 902 cm-rel (LNV + 159 cm) tetőzött. Szintén beszédes adat, hogy május 13-án déltől másnap reggelig a Tisza vízszintje Tiszabecsnél óránként 38 cm-rel emelkedett, a Szamos vízállása pedig a szatmári szelvényben május 13-án késő délutántól estig óránként 98 cm-rel (!) nőtt. A következmény nem maradt el: május 14-én Románia területén 13 helyen szakadt át a gát. Hazánkban május 14-én és 15-én a Túron 1, a Szamoson pedig  3 szakadás következett be. A kifolyó vízmennyiség meghaladta a 300 millió köbmétert. (Ez kétszer annyi, mint a Tisza-tó hasznos tározótérfogata nyári vízszintnél.) A román területről átömlő víz 6-16 órán belül megjelent hazánkban, és 8-30 órán belül tetőzött. Visszavezetésre, így töltésmegnyitásra 6 helyen volt szükség május 16-21. között. Vásárosnaményban 912 cm-rel május 15-én tetőzött a Tisza. Az ebből számított előrejelzés szerint 921 cm-es vízszint állhat elő a folyó középső szakaszán. Ezért ezekben a napokban a magasparti védekezésre különösen nagy hangsúlyt fektettek a vízügyi szakemberek.
A szolnoki tetőzés május 30-án következett be, 909 cm-rel. Az addig előfordult legmagasabb vízállás (LNV) 894 cm volt, ami 1932-ben született. Maximális vízhozamként másodpercenként 2450 köbmétert mértek Szolnokon. (Összehasonlításként az 50 éve árvízi katasztrófát előidéző Szamos – számított – tetőző vízhozama 3360 köbméter/s volt 1970-ben Csengernél, míg Szolnokon 2000-ben az 1041 cm-rel tetőző rekord árhullám idején másodpercenként maximálisan 2610 köbméter víz áramlott a Tiszán.)  Az 1970-es árhullám tartósságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy Szolnokon 94 napig volt I. fok feletti vízállás.
Térségünkben abban az időszakban 3 tiszai és 4 Körös-völgyi árhullám ellen kellett védekezni. A legmagasabb a Szolnokon május 30-án, 909 cm-rel (LNV+15 cm) tetőző második tiszai, valamint a Hármas-Körös negyedik, Szarvasnál június 15-én 954 cm-rel (LNV + 60 cm) tetőző árhulláma volt. A Közép-Tiszán 655 kilométernyi védvonalon (Tisza: 337 km, Zagyva: 160 km, Hármas-Körös: 57,5 km, Hortobágy-Berettyó: 83 km, Tápió: 17 km) összesen 153 napig tartott a védekezés, ebből egy hónap rendkívüli körülmények között telt.  A KÖTIVIZIG munkatársai több mint 200 ezer, a fegyveres testületek közel 60 ezer, míg az igénybe vett „közerő” dolgozói 70 ezer munkanapot fordítottak a védekezésre. A heroikus küzdelmet 520 gépjármű, 57 vízi jármű, 165 földmunkagép, továbbá három társ vízügyi igazgatóság védelmi osztaga és két katonai szádfalverő egység támogatta.
A magasparti településeken – magassági hiány miatt – összesen 28 km hosszban épült védtöltés Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny, Tiszajenő, Tiszakécske, Rákócziújfalu, Martfű, Nagyrév, Tiszaug, illetve Zagyvarékas térségében. Az átázás, szivárgás csökkentése érdekében, valamint hullámverés ellen 50 ezer négyzetméter fóliát terítettek le, továbbá elkészült 1297 méter pátrialemezes szádfal többek között Abádszalók, Kőtelek, Tiszakürt, Tiszainoka és Kunszentmárton körzetében. A védelmi munkáknál 380 ezer köbméter földet használtak fel, homokzsákos és kőbordás megtámasztás 18 kilométer hosszban épült. A csurgások száma 35, a buzgároké 96 volt. Fakadóvíz 230 kilométeren alakult ki, területi kiterjedése elérte a 3 ezer hektárt, szivárgóvíz pedig 68 km hosszban jelentkezett. A védvonalak mentén több helyszínen fordult elő hossz- és keresztirányú repedés, 62 helyen csak nagyon koncentrált beavatkozásokkal lehetett védekezni.
Az éppen akkor épülő Kiskörei Vízlépcső – talajvízszint-süllyesztő kutak üzemeltetésével biztosított – munkagödrét védő körtöltésen jelentős, külön szabályzat szerinti védelmi munka folyt. Először a hullámverés elleni bevédés történt meg, majd a körtöltés munkagödör felőli rézsűjét a Tiszával párhuzamos szakaszon 50 cm vastag kavicsréteggel borították. A folyó tetőző árvízszintje 186 cm-rel maradt alatta az ideiglenes körtöltés koronaszintjének.
Az akkori árvízi helyzet két (Szolnok-határmenti és tiszaugi), együttesen 3,7 kilométer hosszú lokalizációs vonal kiépítését indokolta a Közép-Tisza vidékén 48 ezer köbméter föld felhasználásával.
Június 9-11. között a Körösök vízgyűjtőjén is jelentős csapadék hullott, árhullámot indítva el, ami a Hármas-Körösön Gyománál június 14-én 918 cm-rel tetőzött, 45 cm-rel megtoldva az addigi LNV-t. Szarvasnál június 15-én érte elé a legmagasabb, 954 cm-es vízszintet a folyó, ami 60 cm-rel haladta meg az LNV-t. Az árhullám nagyon hosszú ideig terhelte a védműveket a Hármas-Körös mentén, Kunszentmártonnál ugyanis 100 napig mértek I. foknál magasabb vízállást.
A körösi árhullám miatt a Hortobágy-Berettyón is nehéz helyzet alakult ki – szükségessé vált az ágotai elzárás, szivattyúzás a nagyiváni tározóba, 14 darab nagy teljesítményű szivattyú telepítése az árvízkapuhoz. A Hortobágy-Berettyó mint tározó 45 napig üzemelt.
Időközben a Tiszán is elindult egy újabb – immár a hetedik - árhullám, ami június 14-én, 830 cm-rel tetőzött Vásárosnaményban, Szolnokon pedig június 24-én 845 cm-rel. 
A KÖTIVIZIG területén a szatmári térséggel ellentétben az árvízvédekezés ideje alatt nem kellett menteni senkit. Kiürítés olyan esetben vált szükségessé, amikor a fakadóvíz hatására a védtöltés közelébe épült vályogházak állapota azt indokolta. Az igazgatóság területén összesen 228 épületet (ebből 217-et Szolnok, 11-et pedig Bács-Kiskun megyében) kellett kiüríteni, ami 754 főt, illetve 236 családot érintett.
Az igazgatóság archív felvételein az 50 évvel ezelőtti védekezés egy-egy pillanata látható.

Források:
1970. évi „nagy tiszai” árvízvédekezés összefoglaló jelentés (KÖTIVIZIG, Szolnok, 1970 aug. 3.)
Vízügyi közlemények, 1971. évi 3. füzet, Cím: 1970 Tiszavölgyi árvíz, 3.3 fejezet, Hegedűs Lajos: árvízvédelem a Közép-Tisza térségében (Budapest, 1971. Szerkesztette: Ihrig Dénes, INDEX 26 923)