Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

– Lehet az ember alultáplált, lehet híján az informatikai cikkeknek, hordhatja ugyanazt a ruhát akár évtizedekig is, de innia naponta muszáj. A víz a legdrágább kincs, ezért vigyáznunk kell rá! – e szavakkal kezdte előadását Horváth Béla, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese kedden Kiskörén, a Tisza-tó napja alkalmából rendezett szakmai konferencián.

A KÖTIVIZIG főmérnöke őszinte elismerését fejezte ki mindazoknak, akik megtervezték és megvalósították négy évtizeddel ezelőtt a Kiskörei Vízlépcsőt, s ezzel létrehozták a Tisza-tavat. Emlékeztetett arra, hogy 1978. augusztus 5-én érte el a vízszint - a hullámteret elöntve - a 700 centiméteres duzzasztási szintet, lényegében ettől az időponttól beszélhetünk Tisza-tóról, habár hivatalosan ezt az elnevezését csak tíz évvel később kapta. 
Horváth Béla beszámolt arról, hogy a 127 négyzetkilométer felületű, 253 millió köbméter térfogatú (ennek mintegy fele a hasznos tározótérfogat), 33 kilométer hosszúságú Tisza-tó a Velencei-tó területének ötszörösét, a Balatonénak pedig az ötödét teszi ki. Fő küldetése a vízkészlet biztosítása. A tározótó hasznosítását illetően a további prioritások változtak az elmúlt évtizedekben. Míg a tervezés időszakában az első és a második helyen a mezőgazdasági vízigények kielégítése és a villamos energiatermelés szerepelt, addig napjainkban a turisztikai hasznosítás és a természetvédelem került az élre.
A főmérnök ismertette a most kezdődött legnagyobb vízvédelmi beruházás, a Komplex Tisza-tó Projekt céljait és eszközrendszerét. Mint mondta, a 6,6 milliárd forintos fejlesztés forrásainak fele közvetlenül a tavat szolgálja, másik felének pedig a négy megyére kiterjedő Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR -  Európa egyik legnagyobb összefüggő vízgazdálkodási rendszere) rekonstrukciója a célja.
Az előbbi kizárólag a Kiskörei-tározó területén szükséges műszaki beavatkozásokat tartalmazza, s négy elemből tevődik össze: egyrészt a beeresztő-, leeresztő műtárgyak, zsilipek és ökológiai hallépcső építését, fejlesztését, rekonstrukcióját, másrészt a jó áramlási viszonyok biztosítását, a vízpótlásért „felelős” belső csatornarendszerek rekonstrukcióját, harmadrészt a vízi-növényzet terjedésének szabályozását, az ökológiai egyensúly megteremtését, s végül a tó partvonalainak rögzítését, hullámverés elleni védelmét. Horváth Béla kitért arra, hogy a projekt keretében, a vízlépcső szomszédságában hullámtéri vízleeresztő műtárgy és hallépcső épül, amelynek révén megalapozható a táj-rehabilitáció, illetve megteremthető az alvízi és felvízi életterek ökológiai kapcsolata, azok hosszirányú átjárhatósága.
Részletesen szólt arról, hogy hol, milyen munkálatok lesznek, amelyeknek köszönhetően hosszú időre biztosítható a tározó öblítő-rendszerének működőképessége, így a tó vízminőségének javulása, ezáltal ökológiai potenciáljának növelése.
Végezetül bejelentette: előkészítés alatt áll a Komplex Tisza-tó Projekt 2. amely a 2014-2020 közötti európai uniós költségvetési időszakban tervezi a tó további vízügyi fejlesztéseit. Hangsúlyozta: ezeknek részét kell képeznie a duzzasztómű – mint a tározótó létezésének és fennmaradásának kulcslétesítménye – rekonstrukciójának is.
Az előadás záróképe a Tisza-tavi napkeltét örökítette meg, szemléltetvén azt, hogy tekintsünk optimistán a jövőbe!