Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

Legalábbis egyik mellékága, s több százezer emberöltővel ezelőtt, a pliocén korban. Ezt támasztják alá a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság geológusainak a közelmúltban zárult vizsgálatai. A szakemberek arra is rámutattak, hogy a Szolnok-Jászapáti-Tiszasüly-Kőtelek települések közötti terület folyamatosan süllyed, míg a megyeszékhely déli-délnyugati része emelkedik, persze földtörténeti léptékkel mérve.

Az 1890-es évekig Szolnok környékének aljzata teljesen ismeretlen volt, ám a XX. század elején a termálvíz, majd az 50-es évektől a szénhidrogének utáni kutatófúrások folyamatosan „adagolták” a térség geológiájának alaposabb megismerését lehetővé tevő információkat. Mára felhalmozódott annyi adat, hogy ezek alapján két kollégánk, Bunász Nikoletta és Barabás Imre összeállíthatta Szolnok és környéke aljzatának fejlődéstörténetét, áttekintve - elsősorban vízügyi szempontból - mintegy 9 millió évet.
Érdekességek egész sorát említi a tanulmány. A Szolnok környéki mélyfúrások geofizikai szelvényeinek, üledék- és magmintáinak vizsgálatai például arra utalnak, hogy a felső-pannon időszak kezdetén még meglévő, lecsökkent sótartalmú beltavat egy nyugat-északnyugat felől érkező, jelentős energiájú folyó árasztotta el hordalékával. Eddig még volt nem bizonyított, hogy a Duna őse volt-e ez folyó, azonban a magasabban elhelyezkedő, úgynevezett oszcillációs szintből vett nehézásvány-minták vizsgálatai már igazolják a Duna jelenlétét. A Szolnok felé „kalandozó” dunai ősmeder a város délnyugati szélén észak-északkeleti irányba fordult, feltehetően a mai Tisza vonalán még akkor is meglévő kiemelkedés terelő hatására.
A sok csiga- és kagylótöredék arról tanúskodik, hogy az ős-Duna által ideszállított, hatalmas mennyiségű édesvíz drasztikusan megváltoztatta az életteret, ami feltehetően fajok tömeges kihalásához vezetett. Az üledékek pollentartalmának elemzése arra enged következtetni, hogy ebben a korban, körülbelül 9 millió évvel ezelőtt meleg, nedves éghajlat uralkodott, ezáltal buja növénytakaró borította a felszínt.
A pleisztocén kor kezdetén az óriási vízbőségű ős-Duna minden addiginál nagyobb energiával nyomult a Szolnoktól délnyugatra fekvő térségre. A főmeder a Pilis-Dánszentmiklós-Nagykőrös-Tiszakécske vonalon haladt délkelet felé, de a hatalmas víztömeg egy része a magasabban fekvő körzetből eljutott Szolnokon keresztül egészen a mai Jászságig, az akkor ott kialakult mocsárvidékig is. Aztán a földtörténeti korszak közepére fokozatosan átalakult a táj, az éghajlat, s ezzel együtt az élővilág. S a Duna végleg „elkalandozott” térségünktől.   
A teljes dokumentum elérthető itt.