Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

A szolnoki Béres József sétányon, pár méterre a támfalmúzeumtól, a támfal vízoldali részén létesült az emlék-vízmérce, amely azt szemlélteti, hogy az elmúlt 150 évben miként alakultak a legmagasabb árvízszintek. Az emlék-vízmércén 11, a maga idejében rekorder tiszai árvíz tetőző vízállását olvashatjuk le, illetve a csepp alakú táblákon néhány mondatban információkat kapunk azok jelentőségéről. Az adatok tanulmányozásakor például rögtön szembetűnik, hogy a 302 centiméter a különbség a 2000-es LNV és az 1855-ös legmagasabb vízállás között.

Az EU-támogatású szolnoki árvízvédelmi projekt keretében 2014-ben átadott új Tisza-parti sétányon látványelemként megőrizték a régi támfal egy rövid szakaszát, ugyanazzal a vonalvezetéssel és magassággal, ahogyan szolgálta a várost 1934-től 2014-ig. Az üvegtáblákkal fedett támfalmúzeumban az időkapszula mellett helyeztük el a Magyar Hidrológiai Társaság által alapított a Lampl Hugó-díjat, amelyet a szolnoki árvízvédelmi fejlesztés vezető tervezőjeként dr. Bezdán Mária (Viziterv Consult Kft.) kapott.

A Millér a Közép-Tisza jellegzetes vízfolyása, a szabályozások előtt a Tarna és Sajfoktól a Tisza vize táplálta bővizű ér volt. 1857-ben a Debrecen-Szolnok vasútvonal keresztezte medrét, ezért alsó szakaszát új nyomvonalon ásták ki.

A Sajfoki Belvízszabályozó Társulat 1878-ban megépítette az ország első, gőzenergiával működő belvízátemelő szivattyútelepét  a Tisza jobb partján, Szolnok és Heves megye határán, új korszakot nyitva ezzel a vízrendezés fejlődésében.